Megszűntek ez év 2010 január 1-étől a következő adókedvezmények: a tandíj, a biztosítás, a magán-nyugdíjpénztári kiegészítő tagdíj, a társadalombiztosítási megállapodás alapján járó, az alkalmi foglalkoztatáshoz kapcsolódó és a háztartási szolgáltatások utáni adókedvezmény.

Szép és nemes gesztus az adományozás (beteg gyermekekért, természeti katasztrófák áldozataiért, stb), hiszen ez segítséget jelent a rászorulóknak. A jövőben viszont nem vehető igénybe ezen a jogcímen adókedvezmény, így ezentúl aki adományoz, nem vonhatja le az adóalapjából a 30 százalékot.

A kedvezmények szempontjából a törvényi szabályozás nem tesz különbséget magánszemély és társaság között. Aki társasági adózóként ad adományt, figyeljen arra, hogy a szervezet amelynek adományoz, nem legyen veszteséges. Ezt az adózási év végén nyilatkozat formájában tudja igényelni az adományozottól. Nem lehet adó alap díjcsökkentő tételként igénybe venni az adományozást, ha a non-profit szervezet veszteséges.

Jó hír, hogy megmaradt a súlyosan fogyatékosok adókedvezménye és a hosszú távú öngondoskodási programokhoz kötött adókiutalás (önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befizetés, nyugdíj-előtakarékossági számla). Maradt a családi kedvezmény és az őstermelői adókedvezmény is.

2010-ben a biztosítás adókedvezménye nem vehető igénybe, tehát a befizetett biztosítási díjak után adókedvezmény nem érvényesíthető.


Gyakorlatilag minden olyan adókedvezményt eltörölt a kormány, amelyből nagyobb tömegek részesülhettek. A hosszú távú öngondoskodáshoz kötött kedvezményeket csak akkor lehet igénybe venni, ha például kölcsönös biztosító pénztár tagjaként az adózó, vagy nyugdíjba megy, vagy valamilyen okból kifolyólag felmondja a szerződését idő előtt.

Nyugdíj-előtakarékossági számlája pedig olyan kevés embernek van Magyarországon, hogy annak az értéke nemzetgazdasági szinten a nullával egyenlő.